A tavalyi évben lehetőségem nyílt egy országosan még kevésbé ismert vízterületre ellátogatni, amelyet azonnal a szívembe zártam. Bár időhiányom miatt mindössze csak egy napkeltétől-napnyugtáig tartó horgászatra volt időm, ezért elhatároztam, hogy amint lehet, visszatérek egy hosszabb kalandra.
A 12 órás őszi peca alatt testesebb pontyokkal ugyan nem hozott össze a sors, de éreztem, hogy a víz még tartogat meglepetéseket számomra. Az időpontig egészen tavaszig kellett várnom. Az egyesület titkárával, Lőrik Marcellal egyeztetve április közepén lehetőségem nyílt egy két éjszakás horgászatra. Az időjárás előrejelzés nem kecsegtetett valami jóval, ugyanis hétvégére egy viharos, tomboló délnyugati széllel érkező meleg front betörést jósoltak. Lesz, ami lesz alapon indultam útnak. A 48 órára két féle csalival készültem. Egy házi készítésű, kizárólag CC Moore alapanyagokból összeállított, szénhidrát alapokon nyugvó fűszeres bojlival, illetve az idei év újdonságával a Pacific Tuna-val vágtam neki Ölbő pusztának. Marcel a helyválasztás szempontjából a tó első részét javasolta, így hallgatva a jó szóra itt építettem fel táborom.
Az arzenál
Főhadiszállásom...
...a tó első részén
Munkahelyi elfoglaltságaimat letudva késő délután érkeztem meg Ölbőre. Első körben az etetéssel kezdtem. Baloldalra került a szénhidrátos-fűszeres, jobb oldalra pedig a tonhalas bojli. Szerencsére elég nagy terület állt rendelkezésemre ahhoz, hogy a két eltérő csali ne „zavarja” egymást. Alig hogy beszereltem a botokat, szinte a semmiből, mint egy villámcsapás, már is kapást jelzett a fűszeres. Meglepődöttségemben kissé határozatlanul emeltem rá a botnak. Ennek meg is lett az eredménye, mert ellenfelem elköszönt. Igazából ezt annyira most nem is bántam, mert ekkor még sem a merítő sem pedig a matrac nem volt előkészítve.
Csali variációk
Sötétedésig említésre méltó esemény már nem történt, ezért bizakodva tekintettem az előttem álló éjszakára. A naplemente nem csak a tájra boruló sötétséget hozta magával, hanem hideget is. A levegő jó alaposan lehűlt, ezért a hálózsákom védelmét választottam. Éjfélig nem is mozdultam ki onnan, de a jelzőm folyamatos csipogása a melegből ugrásra késztetett. A tonhalas hóemberrel felcsalizott készségem gazdára talált. A bot bólogatásából ítélve nem volt rossz hal, azonban a part közelében sajnos ellenfelem lefordult a horogról. 2:0 a halak javára. Valahogy nem voltam túlzottan boldog ettől a helyzettől, de a horgászatnak több mint a fele hátra volt, így azért annyira nem aggódtam.
A naplemente gyönyörű volt, de szépsége hideget hozott magával
A napfelkelte hamar eljött. Szerelékeimet frissítettem, majd ismét beetettem egy jó adagnyit a finomságokból. A délelőtti órákban megérkezett a meteorológia által megjósolt front betörés. viharos szél kezdte borzolni a tó felszínét. Érdekes volt az egész, mert a meleg fronti hatás ellenére a szél borzasztóan hideg volt és jeges, a nap pedig szinte égetett. Szél és napárnyékba húzódva a sátramból figyeltem a további eseményeket.
A front betörés...
...viharos erejű széllel érkezett
A nap első kapására egészen délutánig kellett várnom. Az orsóm majd felrobbant, szinte füstölt a dobról a zsinór. A botra ráemelve éreztem, hogy jól ült a horog. Több mint 10 percig tartó húzd és ereszd meg játék után végre megpillantottam a zsinór végén küzdő pocakos tükörpontyot. Néhány kör után aztán engedelmesen csusszant a merítőhálóba. Végre! A kerek 13 kilógrammos példány gyönyörű volt, szinte hibátlan.
Csata után merítőben
A hibátlan...
...tonhalevő
A fantasztikus élmény után ismét egy hosszabb ideig tartó szünet következett, ugyanis az elérkező második éjszakámig a jelzőim mozdulatlanok maradtak. A szél még sötétedés után sem veszített erejéből, azonban most már érezhetően meleg légáramlatokat hozott, így nem kellett bebázódva töltenem a hálózsák mélyén az éjszakát. A hajnal végre meghozta a pontyokat mert napfelkeltéig egy bővelkedő kapássorozatban volt részem. Először a fűszeres bojli remekelt egy kisebb példánnyal, majd a tonhalassal egy 6 és egy 11kg-os tükörponty érkezett.
Kedvence a fűszeres
Neki pedig a tonhalas
Bejelentkezett egy újabb szépségdíjas tükrös. A változatosság kedvéért ismét a tonhalasra
Pontban 6:00-kor ismét zsinórfüstölős kapásnak vágtam be. A bot teljesen karikába hajolva adta tudtomra, hogy ez hosszú menet lesz. Ez rövidesen be is igazolódott, mert negyedóra után sem tudtam mit kezdeni a horgon védekező vendégemmel. A megakasztás helyétől több mint 30 méterre elugrott, egyszerűen nem tudtam megfékezni a zabolátlan erőt. Úgy gondoltam hadd menjen, van elég hely a tavon. Bizony ezt rosszul mértem fel, mert ellenfelem a part közelében akadót fogott ahonnan már nem tudtam kiimádkozni. A harc véget ért. Vereséget szenvedtem. Kissé letörve, lógó orral ballagtam vissza a horgászállásomra. Bár az is lehet, hogy harcsa tréfélt meg a tonhalas hóemberre, mert a tóban nagyon szép példányok élnek, és jócskán fognak belőlük a horgászok. A túrám lassan már a végéhez közeledett. A szélvihar pedig most kezdett igazából tombolni, ez a tegnapihoz képest szinte lágy szellő volt. A tavat körbeölelő több százéves faóriásokról hullottak a gallyak, mint az égi áldás, akár egy katasztrófa filmben.
Az etetéssel előrelátó voltam, hisz még reggel amilyen gyorsan csak lehetett a támadó szél előtt "csöveztem"
Tombol...
...a vihar
A pontyok úgy látszik meggondolták magukat, mert a viharral érkezésével úgy eltűntek, mintha itt sem lettek volna. A kora délutáni órákban már a pakoláshoz készülődtem, amikor is húzós kapás zavart meg a sátorbontásban. A fűszeres lépett akcióba. A szokásos papírforma küzdelem lejátszása után ( húzd meg ereszd meg játék) végre merítőbe tereltem a 10kg feletti hosszú formájú tövest. Érintetlen volt és csodálatos.
Legszebb dolog a befejezés
A Bábolna település határában található Ölbő pusztai egyesületi tó hihetetlen élményekkel ajándékozott meg. Meseszép pontyokat sikerült fognom, annak ellenére, hogy a rontott kapások és az elvesztett hal kissé beárnyékolták a két éjszakás kalandot. Úgy gondolom, hogy ez a tó egyike hazánk még eddig felfedezésre váró vízterületi közül, amely fantasztikus meglepetéseket tartogat az ide ellátogató pontyozók számára. Külön köszönöm a lehetőséget Lőrik Marcelnek és az egyesület vezetőségnek hogy a horgászatot biztosította számomra.
Tisztelettel Pataki Gergely és a Pontycentrum
Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!
fff
